1946 1 milliárd B-pengő története

A pengőrendszert az 1925 XXXV. tc. vezette be a koronarendszer helyébe. A rendelet értelmében 1 pengő 0,263 gramm arannyal volt egyenértékű.

Az ország területének 1938 és 1941 közötti megnövekedése - Felvidék, Kárpátalja, Észak-Erdély, Bácska visszacsatolása – jelentősen növelte a pénzforgalmat is, mivel a visszacsatolt területeken korábban volt pénzeket át kellet váltani magyarra.

A háború befejezése után a korábban osztrák területeken használt, de a Magyar Nemzeti Bank által készült bankjegyek visszaszivárogtak Magyarországa, növelve az inflációt.

Az infláció rohamos fokozódása a pengővalutával szembeni bizalom megingását eredményezte. A pénz elértéktelenedése mind gyorsabb üteművé vált, ami szükségessé tette az egyre nagyobb címletű bankjegyek kibocsátását.

A számolás egyszerűsítésére az 5.250/1946 ME sz. rendelet alapján 1946 május 27-től hat nullával egyszerűsítve / MILPENGŐ / július elsejétől pedig 7.420/1946 ME sz. rendelet alapján 12 nullával egyszerűsítve / B.-PENGŐ / hozták forgalomba a bankjegyeket.

A legnagyobb névértékkel rendelkező pengő bankjegyűnk, az 1 milliárd b.-pengő.

A bankjegyet Horváth Endre tervezte és ofszeteljárással készült.
A papírpénzen szereplő modell Lendvay Lúcia.
Mérete: 172 x 82 mm.

A források szerin ez a bankjegy egyáltalán nem került forgalomba a forint pénzrendszer 1946-os bevezetése miatt. Ezen pengő bankjegy teljes, 35 példányos felvágatlan ívben, illetve ívtöredékekben is ismeretes. A szóbeszéd szerint a bankból kikerült íveket hazavitték, és otthon szakszerűtlenül történt a feldarabolásuk. Ezért találkozhatunk a kereskedelmi forgalomban ívben hajtott, nem megfelelő méretű eredeti példányokkal.

Pengő bankjegyek legyártott mennyisége táblázat

Kínálatunk megtekintése az alábbi linken

Források:
Rádóczy Gyula, Tasnádi Géza - Magyar papírpénzek 1848-1992
Kuscsik Péter - Magyarország papírpénzei 1900-1946